Hanem! Egy héten át itt vendégeskedtem, és amikor éppen nem gyógyvízben áztunk, pipáztunk, pálinkáztunk, járkáltam, a Báró Wenckheimet útikalauzként használva. Megvan a Lenin-Lenon gödör, a Biker, a Csókos út, a Turisztikai Hivatal, a szekreter, rajta a szokatlan arányú borítékkal, a tartálykocsi az Eleki úton, befelé jövet, és megvan a Csipkebokor is.
A Biker, ez volt legnehezebb, Ákos barátom jött rá, "Bájker" lesz az! Íme, a Székely Kocsma, előtte 30-40 biciklinyi tárolókapacitással (ezt majd jobban is lehet látni).
A Penny Market a Biker ablakából. A Penny Market előtt kígyózó sorokra (ott jártamkor nem volt akció), más ablakból nem látni rá. A piros autó az enyém, sajnos nem szerepel a regényben, motorral kellett volna jönnöm.
A Biker pultja, rajta kiitt poharam, a csaposnő egy hónapja van itt alkalmazásban, a fényképezkedésből nem kért.
Jöjjön néhány könnyű. A víztorony (eltéveszteni nehéz, a gyengébbek kedvéért mégis kiteszem).
Az állomás (előtte impozáns ünnepségre alkalmas tér, persze a gépjárművek kiparancsolásával).
A Csigakert egy titokzatos szoborral (Krisztina megcsonkítva?)
A Lenin/Lenon gödör (aki nem látta, talán ezt képzeli el a legnehezebben, de lehet jobban jár, mert aki odamegy, az nem hisz a szemének; grandiózus medence víz nélkül).
A Turisztikai Iroda, sorsdöntő beszélgetések helyszíne.
A kastély. Némi átalakítással akár egy arisztokrata hajlékául is szolgálhat.
Szekreter (na jó, íróasztal), ahol egy hétig készül a levél, míg a szemétkosárban landol.
S rajta szokatlan méretű, s arányú boríték, amit egy gyakorlott levélhordó azonnal kiszúr.
Jöjjön a durvábbja. Tartálykocsik az Eleki úton befelé, itt laktunk, egy tanyán, ha odahaza voltunk, mindig figyeltem, gondoltam, kiszaladok, még elérem, lekapom, elszalasztottam, kénytelen vagy így, kép nélkül elhinni, három volt.
Menjünk kijjebb, Csókos út, mindjárt mutatom, Rita szerint az alatta húzódó romantikus parti sétány miatt, igaza lehet, mert odafönn ronda út, sivár építményekkel, amik nem érdemlik meg ezt a postacímet.
Háromszor vagy négyszer kutyagoltam végig rajta, még a bele torkolló Madách Imre úton is, biztos, ami biztos, a 47-es kocsma miatt, sehol semmi, sehol egy egykori malomnak hihető épület, ami mellett kéne lennie, (a Sarkadi út előtt) jól meg is fáztam, haragudtam, mászkáltam táblától tábláig, föl, alá, sehogy se akart meglenni, pedig eddig minden megvolt.
Akkor nyugodtam meg, amikor a kunyhóhoz igyekeztem, átfagyva, ám hitelesnek bizonyuló leírással kezemben: Át a Fehér-Kőrös hídján
a gáton balra, majd jócskán odébb, jobbra, be a susnyásba. Ez a Csipkebokor, már ami megmaradhatott belőle, a terület nagy része be van szántva, Krasznahorkai 40 hektárt említ, ez itt legfeljebb 3-4.
Közelről, az utolsó szem csipkebogyóval.
Nemigen merészkedtem sokkal beljebb, mert friss vaddisznószart láttam.
Sajnos a kunyhó nincs már meg, hungarocell-törmeléket is hiába kerestem.
Időszűke miatt kimaradt a Bicere állomás, a Csonka kocsma, a Sinka u. 23., a butik a Petőfi szobornál, a presszó a Jókai utca sarkán, a cukrászda a Kőrös fölött, a Kisreformátus templom melletti bolt, a Göndöcs kert és még sok minden más, de ami késik, nem múlik.